SZTK Erasmus+ Sport Mobilitás 2024 | 2025.07.24.
Szerencsiné Csamangó Jusztina: Egy új felismerésekkel teli lélek – Erasmus+ utam Svédországban
Amikor először kaptam a hírt, hogy részt veszek egy Erasmus+ mobilitási projektben Svédországban, tudtam, hogy valami különleges lesz – de fogalmam sem volt, hogy mennyire mélyen fog érinteni engem emberként és a tájfutásban részt vevőként is. Egy hét alatt, amit a gyönyörű Järfällában töltöttem, Stockholm közvetlen közelében, nemcsak új ismeretekre tettem szert, hanem egy teljesen új életmódot, képzést és gondolkodásmódot is megtapasztaltam.
Már az utazás kezdete előtt belevetettem magam a készülődésbe – motivációs levelet írtam, digitális találkozókon vettem részt, svéd térképeket, időjárás-előrejelzéseket és történelmet tanulmányoztam. Készen akartam állni, nemcsak gyakorlatilag, hanem mentálisan is. Egy másik országba utazás mindig bizonyos fokú bizonytalansággal jár, de Kock Dórának, a kapcsolattartónknak köszönhetően az első pillanattól kezdve biztonságban és szívesen látott vendégként éreztem magam.
A hét egyik legerősebb élménye a svéd tájfutó kultúrával való találkozás volt. Svédországban ez nem csak egy sport – ez egy életstílus, valami, ami generációkat köt össze és hidakat épít az emberek között. Mélyen megérintett látni a kisgyerekeket, amint a szüleikkel edzenek az erdőben, megtapasztalni a klubház közösségalkotó otthonosságát, biztonságát egy edzés után, és megérteni, milyen természetes számukra a sötétben való tájékozódás fejlámpával.
A TioMila, a világ egyik legnagyobb váltóversenye, megmutatta nekem az együttműködés és a természet iránti tisztelet erejét. Több ezer résztvevő volt itt, de csend, rend és mély összetartozásérzet is uralkodott. Mindenki segített egymásnak, mindenki tudta a szerepét – és a környezetet a legnagyobb tisztelettel kezelték. Ez nem csak egy verseny volt, hanem a fenntartható sport és az emberi alázat megnyilvánulása.
Az is lenyűgözött, ahogyan az iskola beépíti a tájékozódási futást a tanításba. Azt a tényt, hogy a gyerekek hatéves koruktól megtanulnak térképet olvasni és eligazodni a természetben, bárcsak mi is követhetnénk Magyarországon. Biztonságot, függetlenséget és a szabad levegőn való mozgás szeretetét teremti meg. Persze ehhez szinte minden iskola környezete megteremti a legideálisabb terep és térkép feltételeket.
A legváratlanabb, és talán a legértékesebb dolog az volt, hogy mennyit fejlődtem emberként. Javult az angoltudásom, megnőtt az önbizalmam, és új szemmel kezdtem tekinteni a saját munkámra. Rájöttem, hogy az apró változtatások – mint például az iskolákban található, udvari térképek, közös klubrendezvények vagy az, hogy a gyerekek barátokat is hozhatnak az edzésre – milyen nagy fejlődést hozhatnak.
Amikor elhagytam Svédországot, nem csak egy térképekkel és emlékekkel teli hátizsákom volt – egy új hajtóerőt vittem magammal. A vágy, hogy továbbadjam a tanultakat. Hogy inspiráljam a saját klubomat és a közösségemet, hogy a tájfutást ne csak sportként, hanem a közösségépítés, az egészség és a jövőbe vetett hit egyik módjaként tekintsék.
A következőknek köszönet ennek a tanulmányútnak a megvalósulásáért:
Szegedi Tájfutó és Környezetvédő Egyesület
Takács Ágnes
Dóra Kock
Peder Kock
Andreas Grunder
Josef Hultval
