A tájékozódási futás – egy életforma

Válassz egy életformát, egy életre szóló kalandot, a tájékozódási futást

Ha szereted a természetet
és szívesen megtanulnád a tájékozódás alapjait, a tájoló használatát
és egy jó közösségben szeretnéd eltölteni a hétvégéid,
vagy netán komoly sport eredményekre vágysz,
akkor közöttünk a helyed.

A legősibb sportág – a tájékozódási futás. Az ősembernek az élete függött attól, hogy üldözői elől vissza tudott-e menekülni védelmet nyújtó barlangjához, vagy eltalált-e számára fontos helyekre. A mai embernek is alapvető a tájékozódás: legyen az eligazodás egy ismeretlen városban nyaraláskor, útvonal megtervezése egy hivatalos út alkalmával vagy csak egy bevásárlás a szupermarketben. A tájékozódás mindennapi szükségletünkké, készségünkké vált. A futásról, testmozgásról pedig sajnos egyre inkább leszoktunk. Sportágunk – a tájékozódási futás, röviden tájfutás – lehetőséget ad e két, különböző (szellemi és fizikai) készség együttes próbára tételére.

Szellemi és fizikai feladatot kell egyszerre megoldani: A versenyzők egy számukra ismeretlen versenypályán haladnak végig, mely természetes környezetben, erdőben, parkban vezet. A térképen megjelölt ellenőrző pontokat kell – meghatározott sorrendben – megkeresni a terepen, és a legrövidebb idő alatt a célba érni.

A tájfutásban az élsport és a családi szabadidősport ideálisan ötvöződik. A korcsoport-beosztás (a 10 éves gyermekektől a 21 és feletti felnőttekig 2 évenként), a 35-ös szenior korcsoporttól kezdve akár 90 évesekig 5 évenként) lehetővé teszi, hogy a család minden tagja megtalálja a maga versenyfeladatát, kihívásait.

„Azt mondják, a sporttevékenység a szabadidős elfoglaltságok közül élen jár annak minden erényével, erősségével. Ez a tájfutásra is teljes mértékben igaz. Akár élsportként, akár kikapcsolódásként tekintünk rá, mindenféleképpen lesznek meghatározó pillanatok, mozzanatok, élmények, amelyek nehezen törlődnek ki emlékezetünkből.

Valakinek a dobogó legfelső fokán állni egy OB-n, sporttársakat megelőzni a befutón. Másoknak a különc világot, amelynek tagjai kicsit különös csodabogarak a maguk módján, hiszen a nyári hőségben ugyanúgy a töltésen küzdenek, ahogy télen, a hóban olvassák a nyomokat az erdőben. S nem kell azon meglepődni, hogy mindezt lyukas cipőben teszi a fiatalabb generáció a régebb óta fiatalokkal, s a kicsikkel egyetemben, akik alig érik fel a bója állványát. A nomád életmódot, a tornatermet a maga közösségépítő erejével, a verseny utáni kártyázást, a szeniorok nosztalgikus történeteit.”

Mayer Zsófi