2001-ben, 11 évesen ismerkedtem meg a tájfutással, ami azonnal a szenvedélyemmé vált. Azóta eltelt 21 év, az életben sok minden változott, de a tájfutás maradt, kizárólag a sportágban betöltött szerepem alakult át.
Tehetséges, de nemzetközi szinten nem kiemelkedő versenyzőként ugyan több alkalommal is képviselhettem Magyarországot korosztályos világversenyen, azonban az eredményeimre visszatekintve nem erre, hanem elsősorban a hazai sikereimre lehetek igazán büszke, hiszen a számos váltó és csapat bajnoki cím mellett, 16 és 20 éves korom között minden létező egyéni magyar bajnokságot megnyertem.
Az élsport háttérbe szorulásával, az intenzív edzésmunkát felváltották a sportszervezői tevékenységek, versenyrendezések, majd az edzői munka.
Rengeteget köszönhetek a tájfutásnak, hiszen amellett, hogy egy nagy család tagjaként életképes felnőttet nevelt belőlem, egy olyan életre szóló hobbit találtam magamnak, ami ennyi idő után is örömöt tud okozni. Beutazhattam a fél világot, életre szóló barátságokat köthettem, megtaláltam a párom, megtapasztalhattam, hogy milyen érzés becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni.